Azt is mondhatnám, no komment.
…
…
Az OK, hogy ne fogjam vissza az érzéseimet, ami a szívemen a számon legyen, ne temessek magamba semmit, vállaljam fel magam, aminek ki kell jönnie, jöjjön, meg blablabla, de azért a nagycsoportos anyák napja csak nem szólhat arról, hogy üvöltve sírok, 3 percenként megkérem az óvónéniket függeszék fel az előadást míg összeszedem magam, kikapcsoltatom vagy épp hangosabbra vetetem a magnóból elhangzó egy-egy dalt, majd csatakra ázott szétkent sminkkel a végén hátradőlök hangosan nagyot sóhajtva, hogy na, ezt is megcsináltam!
