Fiatal felnőttként elég sokat olvastam. Amikor orosz regények voltak a porondon még az utcán is habos babos korabeli ruhát és frakkot képzeltem a velem szembe jövő fiatalokra és abroncs szoknyában láttam teniszezni a sportpályán edző lánykákat. Ez a fajta érzés kap el mostanában, amikor második gyermekemnél is beköszöntött a Bogyó és Babóca illetve AnnaPeti korszak. […]
Így visszaolvasva azt hiszem ez a leghosszabb bejegyzésem a blogon. Leszoktam a kávéról, ennek azért menete van, biztos azért. És igen, nekem nagy dolog. Le akartam szokni, nehéz volt, hosszú út vezetett ide, de megcsináltam (ezt is, a k életbe.) Az egész családom itta, issza. Nagypapám csak úgy a pitliből hidegen, kortyonként amikor bejött néha […]
Napok óta feszít az írni vágyás, de csak a körtánc megy az agyamban, aminek omegája, hogy nekem az írás nem egyszerűen a hétköznapok dokumentálása, hanem terápia, az alfája, meg hogy mégiscsak meghalt Orki. A kutyánk. A kutyám. Akkor? Akkor, mégis miért nem írok? Lassan kapcsolok, ja, mert gyászról van szó és én hülyén gyászolok. Tudom, […]
Persze gyereknapozzunk mi is! Ilyenkor ugye önzetlen az anya (mert a maradék 364 napban persze nem az) szóval menjünk a Szolnoki tisza ligetbe, ahol utolsó látogatásomkor 9 évesen ettem a mustáros virslit, másik kezemmel kreppapírral díszített lobogóval integetve a majálison. Nem, a virslit már akkor sem szerettem, és néha úgy érzem bárcsak szerettem volna, mert […]
Véletlenül (persze véletlenül!) találtam rá a Terézanyus pályázatra. Nem sokat tudtam róluk, annyi megvolt, hogy Rácz Zsuzsa, meg a nagy sikerű vicces Terézanyu könyv, meg a könyvből készült film, de több nem, hogy kik ők, meg mit csinálnak, fogalmam se volt. A pályázati felhívás címe azonban egyértelmű, hogy nekem szólt: Mersz-e bátor lenni? Sőt olyannyira […]
Kislányom iskolájából minden héten kapunk Hírlevelet mi történik épp testben, lélekben, és mit nem kellene elfelejteni a következő hétre. Az aktuális tudnivalók mellett a Hírlevél alján bemutatkozik egy-egy szülő is, és tök jó, érdekes dolgokat tudhatunk meg egymásról, amellett, hogy DóciLiliSáriMisi anyukája, apukája az adott illető. Kicsit megszaladt a kezem – már úgy értem “stílusilag”- , […]
Miután lecsöpögött a szer, indul este a lavina láva retro acid rave remix party az agyamban. A gondolataim nem cikáznak, hanem láva folyam szerűen áramolnak monumentális erővel, úgy mondjuk 1-2 napig. Nem egy tipikus mellékhatása a gyógyszernek, de nekem ez van. Azt hiszem nem cserélnék a szakmailag elismert felsorolt mellékhatások első 84 leggyakoribb előfordulásával, maradjon […]
Írtam korábban, hogy a családi használatra, azaz kislányomnak szánt terápiás jellegű kéziratom kinőtte magát és kezd könyvvé formálódni. Jajj, de sokat izgulok dolgozunk rajta! Ilyet se csináltunk még soha! Fene se gondolta volna, hogy a szöveg megírása után következik a munka, mert ugye az írás, az “csak úgy” jött. Nekem annyi volt a feladatom, hogy gép közelben […]
Nem szeretek és nem tudok vásárolni, a legritkább esetekbe űzöm ezt a sportot, kábé akkor, ha muszáj. Nem értem ez egész folyamatot. Ugyanaz az érzés kerít hatalmába, amit harmadikos negyedikes gimnazista koromba rendre másra megtapasztaltam matek órákon egy-egy zöld könyves egyenlet kapcsán. Valahol mélyen tudom és hiszem, hogy van benne logika és azt is tudom, […]
Orki 4 hónapos volt mikor hozzánk került, ennek pontosan 7 éve. Paszabcsúcson találtam rá, vagyis ő talált énrám, ahogy annak lennie kell, ha egy állatot magunkhoz veszünk. Ő választott ki engem, mikor kiskutya nézőbe mentünk. Leguggoltam az eladásra szánt kölykökhöz, van amelyik elszaladt, van amelyik leszart (nem szó szerint) és ő pedig combomra tette a […]
