Elköszöntem T-től

Írtam egyszer már Róla, amikor közölte a blogján, hogy 5 napja van hátra. Egy napig volt fenn az Édes Szabadságon ez a posztom, másnap betettem a private mappámba. Borzalmas volt az egész. Ismertem őt rég, rákos volt. Ott volt a másfél éves kisfia meg a férje, akivel fél évvel azelőtt házasodtak össze.

Nem tudtam magam túltenni rajta. A halálán. És azon, esetleg megbánthattam hogy megírtam mennyire sajnálom és dühös vagyok mert meg fog halni.

Rékánál sokat foglalkoztunk vele. Néha enyhült a félelemmel kevert feldúlt bánatom, de T valójában beköltözött az agyamba és ott rémísztgetett hetekig, hónapokig.

A temetésére nem tudtam elmenni, nem voltunk idehaza. Húztam vontam a temetői látogatást és hónapokkal később egyszer csak arra fordultam miután az oviban kiraktam a kislányom. Az információnál segítséget akartam kérni hol találom a sírját. Beszakadt a jég alattam. Fuldokolva sírtam. Nem tudtam kimondani a nevét. Megértőek voltak. Kedvesen hellyel kínált a két munkásruhába öltözött középkorú férfi és türelmesen mondták megvárják …, csak nyugodtan.

Sikerült lecsillapodnom. Nem találták, sem név, sem temetési dátum alapján. Kiderült T felvette a férje nevét, majd nem jól emlékeztem a temetés napjára, össze-vissza beszéltem, folytak a könnyeim. Lassan összeszedtem magam. Megtalálták nekem a sírhely számát, egymásra néztek és az egyik temető őr felajánlotta elkísér. Jött mellettem némán biciklivel, mutatta az utat.

Megérkeztem T-hez. Szolid, gondozott sírhely, aprócska virágokkal és egy nagyobb kavics a földkupac végében, alatta egy összehajtogatott levél.

Az én táskámban is lapult egy üzenet T-nek. Réka íratta velem. T halálának feldolgozásában ez volt az egyik terápiás eszköz. Amikor felolvastam neki azt mondta nagyon durvára sikerült, én nem értettem miről beszél. Hónapokkal később mikor újra értelmeztem a négy oldalas írást, láttam, valóban tele volt –gondolom leginkább magamnak szánt-indulatos számonkéréssel, dühöngéssel.

Nem hagytam a sírjánál az én levelem, csak egy szál fehér rózsát. Elmondtam neki amit akartam szóban. Eljöttem.

Fél évvel a temetői látogatás után T blogját nézegetve észrevettem, hogy van ott nekem egy rövid üzenet, amit eddig észre sem vettem. Megköszönte, hogy megismertettem vele a Simonton terápiát. Sírtam, borzasztóan megkönnyebbültem. Akkor biztosan nem haragszik! Síron túli üzenet – Réka így nevezte.

Nemrégiben az egyik pszichológusi szeánsz végén megint feljött T. Nálam ez így működik. Amikor lejár az idő a pszichológusnál, akkor nyögöm ki, mi is a bajom igazából és elég 5 perc az öltözködés közben, hogy kapjak egy löketet. Mint kiderült totál félreértettem korábban a feladatot, mert a T-nek írt levelet már rég meg kellett volna semmisítenem én meg 9 hónapig a táskámban hordoztam és naponta kezem közé került kotorászás közben. Ez eléggé nyomasztóra sikeredett ahelyett, hogy segített volna. Második levél írásról meg szó sem volt, azt én találtam ki, de ha szeretnék, persze írjak neki még egyet. Elhangzott még egy-két “Rékás” mondat, ami nekem elég, hogy felnyissa a szemem, így mire leértem az onkológia intézet első emeletéről, megvolt a második levél.

Elégettem az üzeneteket, ez a nap is eljött. Elköszöntem tőle.

fullsizerender-6

Kedves T! Nyugodj békében! – így hangzott neki az üzenet második nekifutásra.