Néha még kiszalad a számon, de egy ideje már nem szeretem azt mondani, hogy Nincs mit, semmiség, ez csak természetes ha valakiért tettem valamit és a másiknak köszönöm-re kerekedett az ajka.
Korántsem azért, mert mérhető, számon kérhető a kedvességem, szívességem, azonban nem nevezhető természetesnek akkor sem, ha nekem az. Lehet tényleg nem került fáradtságomba, sőt jól esett adni, nagyon szívesen tettem, de attól a másiknak is sokat jelenthetett. (A jól irányzott, valódi segítségről beszélek.)
A köszönöm szó körüli energiát nem akarom nincs mit fallal megállítani, hadd áramoljon! Úgyhogy ha valaki netalán magára ismer, ne merje azt mondani, hogy nincs mit, mert van mit, nekem rengeteget jelent!
Az elmúlt hónapokban tőletek kapott “apróság”, “semmiség” szőlőszemek egy jó nagy boros hordót töltöttek fel nálunk, rajta a címke: Törődés, unlimited edition. A legjobb évjárat. Nem mindenki szereti ezt a fajta kadarkát, én igen, kóstolgatom is rendesen. Köszönöm.
A közvetlen családomtól kapott támogatást leírni képtelen vagyok, ahhoz még nem vagyok elég vagány, ez az írás most rólatok szól.
Kaptam magtejet, mely cicabajuszt hagyott a szám szélén, mert rárontottam úgy ahogy volt és a befőttes üvegből ittam, annyira finom volt.
Volt csoportos gyógyító meditáció boszorkány tehetségekkel megáldott kedves ismerősöm vezénylésével.
Kertépítés, kertszépítés, fűnyírás, garázsrendbetétel, kutyasétáltatás, amit a segítők szerintem legalább annyira élveztek, mint Orki kutyánk örült a sétáknak és amennyire mi örültünk gyerekestől, kutyástól az eredménynek.
Kaptam kölcsön bioptron lámpát a szétroncsolódott vénáimra, bio céklát rengeteget, azt nem kölcsönbe hanem örökbe. Diatetikus szaktanácsadást, sok hétre elegendő full diétás menüt, ami számomra most a legfontosabb alapanyagokból készült recepteket is tartalmazza.
Narancslevet kartonszám, hogy a szteroidos napokon enyhüljön az a bődületes bizarr érzés a számban.
Nálunk landolt sok hatalmas zsák ruha, nagy zacskó cipő Némónak, így elmondhatom, hogy az én fiam jár a legmenőbb cuccokban ma a városban. Gyerekeknek érkezett hűtős elállós felmelegítős kaja arra az esetre ha egyik nap netalán nem lennék a toppon és nem dögös hálóingben kisminkelve belőtt hajjal készíteném az aznap esti kulináriát családomnak.
Bár nem a legkényelmesebb mindennapi viselet, de méltán az abszolút kedvenc ez az örökölt ruhadarab. Igaz, hogy bődületes műszál keverék, muszáj most ráadni a kisfiamra, farsangra valószínű kinövi.
Míg energetikai kezelésen voltam több napra, Debrecentől 300 kilóméterre, kölcsönbe kaptunk egy ékszerdobozt, húzzuk meg magunkat ott a mézeskalács házikóban. Hát meghúztuk, jajj, de jó volt!
Kaptam rengeteg rám gondolást, gyógyító érintést, telefonálást, személyes látogatást, fantasztikus beszélgetéseket, imát, pozitív energiát, kedves beköszönő sms-eket, érdeklődő hogyvagy miújság messanger üzeneteket.
Laborba kisérgetést, kezelés alatti látogatást az onkológián. Azt nem felejtem, mikor egyik onko-party-n ötször szúrtak – ebből három vénám szétrobbant – mire sikerült bekötni az infúziót, de két perccel később hangosan nevettünk engem szórakoztató barátommal a Rátóti legényanya ezen részén: “Miként a bölcs Rátóti mondás is tartja: minden csoda három napig tart, ami a mi esetünkben is igaznak látszik, mert rövid három napos részegség után a falu elfelejtette hatalmas bánatát… (Rozi ugyanis nem hajlandó az isten, de még a tanácselnök szerelmére sem Bélának hívni Józsi fiát, szrk.) mivel rájuk köszöntött a szent karácsony ünnepe, mikoron a szeretet és megbocsátás szellemében mindenki mindenkivel összecsókolózott, mindenki mindenkinek mindent megbocsátott, majd egymást átölelve rágyújtották a kis Józsira a házat aztán békében hazamentek …”
És ha most valakit vagy valamit kihagyok jó nagy paraszt vagyok, de majd Isten megbocsájtja, én már úgyis megköszöntem.
Ja, ezt a biciklis sapit majdnem kifelejtettem a felsorolásból, amiben a fotón vagyok, pedig ez adta meg a végső löketet a Köszönöm nektek!-hoz.
Királyok vagytok. A legkirályabb királyok. Barátok.