Annyira rossz amikor Mannuska tiszteletlenül beszél velem, vagy úgy érzem hálátlan. Rendesen fáj. Legtöbbször visszavezethető ki mit tolt túl, ahhoz hogy eljutottunk erre a pontra, de néha nem tudom mi a baj. Mit mondjak neki? “Beszélj velem tisztelettel kislányom! Vagy: Légy hálás! Légyszi!” Max azt mondom, ez nekem rosszul esik.
És Kati! Te hogyan beszélsz anyukáddal? Kérdi totál él nélkül pszichológia szakot végzett legjobb barátném. A fejemben zajló filmben egy nagy piros boxkesztyűvel beleütök az arcába. Finoman.
Hogy? Néha flegmán, tiszteletlenül (hótparasztul) amit aztán megbánok, elszégyellem magam, bocsánatot kérek és elmondom mi volt az igazi oka a türelmetlenségemnek, tolerancia hiányomnak. Ilyenkor megnyugszanak a kedélyek, kisimulnak az arcok, puszi, ölelés, kibékülés.
No, akkor mit várok az öt éves gyerekemtől? Hogy hozzámlépjen, megfogja a kezem, mélyen szemembe nézzen és azt mondja: figyelj anya, bocs, de tiszta ideg vagyok, mert Ica néni, a kedvenc óvónénim nyugdíjba ment és ezt ma az ovikezdés napján jelentették be és nem erről volt szó, és amúgy se volt kedvem megkezdeni a tanévet és az új óvóvénit nem is ismerem, fogalmam sincs milyen lesz, úgyhogy igazából ez a baj. Vagy azt: Figyelj anya, nem tartottad be ma a szabályokat, mert túl sokat engedtél, én meg addig kértem újabb és újabb dolgokat hogy megtudjam hol van az új határ, mire te kimerültél, elfáradtál, ideges lettél és innen indult a veszekedés.
Ülünk az étkező asztalnál, Mannuska valami füzetben rajzolgat, én meg ülök a kanapén, horgolgatok, közben játszunk. Betűset, mert ez megy mostanában. Én kérdem, ő meg válaszol.
A – A mint Anya
G – G mint Galamb
F – F mint Fújaszél
E – E mint Esik
Aztán elköveti a “b, p, d” hangok tipikus keverés hibáját, ami egyáltalán nem hat meg.
H – H mint … itt leszáll a székről, odasasszézik hozzám, a fülemhez hajol és belesúgja: H mint Hála.