(H)Úrrá lenni

… na, az úgy volt, hogy amikor meghívást kaptam a Magyar Pszichoonkológiai Társaság konferenciájára, bemutatni a Sebaj Haj! című mesekönyvem, gyakorlásnak előtte néhány éjszaka hálóingben, köntösben, vádli középig felhúzott zokniban (!) telefonomat stopper órára állítva, férjemet hallgatóságnak ültetve, beszéd közben egy emlék előjött újra és újra mosolyt csalva az arcomra. Azaz, hogyan is kezdtem el írni.

A Simontonnal kezdődött, mint sok minden más az elmúlt két évben. Réka (az onkopszichológusom, róla is sokat írtam már) azt a feladatot adta, hogy oldozzam fel a bennem lévő feszkót, azokkal az emberekkel, akik a begyemben vannak. (Hivatalosan: a neheztelés leküzdése a feladat) Megvan ennek a pszichológiai és a józan paraszti ész szerinti magyarázata is, miért nem jó gyűlölködni, annak milyen fizikai lenyomatai lehetnek testünkben, meg ne arra pazaroljuk már időnket, gondolatainkat, hogy másokat utálgatunk, and so on. A feloldozás hatékony technikája azonban korántsem egyértelmű. Nem, a Simontonnál sem úgy történik, hogy odamegyek, vagy írok nekik, hogy figyeljetek má’, nagy szarban vagyok, eléggé beteg vagyok, béküljünk már ki légyszi, mert azt mondják ez is kell a gyógyulásomhoz. Nem, nem így. Hanem. Relaxált állapotban pontosan meghatározott módon lépésről lépésre kell a korábbi kellemetlen helyzetből új helyzetet, új érzést varázsolni. Ha valakit érdekel hogyan zajlik, szívesen elküdöm, szerintem bárki tudja hasznosítani.

Én úgy gondoltam magamról nincs is ilyen személy az életemben, de mire hazaértem a pszichológustól és kutattam az emlékeim között kit is kéne előszedni erre a témára, jól felspanoltam magam, és azt se tudtam melyikkel kezdjem a feloldozást. Lelki szemeim előtt ülő kis létszámú osztálynyi jelentkezőből a két legsunnyogóbbat kiválasztottam, a többieket hazaküldtem, ők kispályások voltak ezekhez a jómadarakhoz képest.

Viccet félretéve, az egyikkel végigcsináltam a képzeletbeli jelenetet, ahol láttam az ő oldaláról is a közöttünk korábban keletkezett kaka konfliktust (mennyi „k” betű!) és a végén a leírtak szerint, elképzeltem őt egy számára kellemes helyzetben. Nyugi, nem kell őt mostantól szeretni, vagy egyforma szexi cuki nyuszi jelmezbe öltözve közösen cukorkát kéregetni Halloweenkor, semmi ilyesmi, elég, ha a meditáció végén el tudjuk őt képzelni például a szerettei körében, ahol jól érzi magát. Az első páciensnél ez ment. Láttam sült pulykát enni Karácsonykor, egy asztalnál ülve gyerekeivel, boldogan.

Aztán jött a másik személy, és már az elején tudtam, hogy nem fog menni. Nem csak azért mert nem szereti a pulykahúst, hanem mert már a halászlénál hívni fogják a mentőt a torkán akadt szálka okozta fulladásos rosszullét miatt. No, de nem wodoo tanfolyamra járok én tébé támogatással az onkológián a pszichológushoz, gondoltam ez így nem válik a javamra.

Viszont én nagyon meg akartam oldani ezt a feladatot, vagyis fel, de erőltetni nem tudtam. Fogtam magam, kimentem a kertbe, mondom megnézek egy filmet a laptopomon a függőágyban, hagyjon mindenki békén, csitt. De nem néztem, csak a monitort. Aztán megnyitottam egy üres word dokumentumot és elkezdtem írni: Ha levelet írnék XY-nak. És írtam és szidtam és rohadékoztam és olyan csúnyákat mondtam, amiket előtte soha számra nem vettem és puffogtam és sercegtem és elfáradtam és miután visszaolvastam az irományt, nevettem, kacagtam, hahotáztam, hogy a hasam fájdult belé. Óriási megkönnyebbülést hozott, mintha kövek estek volna le rólam. A nyíltság, a sértettség felvállalása, az őszinteség magammal szemben, majd a vehemenciával párosuló erő felismerése, amit legközelebb ilyen esetben magam megvédésére tudok használni.

Senkinek nem mutattam meg azóta se azt a levelet, és nem is az a lényeg, hogy kinek és mit írtam, és hogy hogyan enyhítette, mára ködösítette el a sértettségemet, amit ez a személy okozott. Lehet valaki a boxzsákban látja bántalmazóját, majd az edzés végén remegő lábakkal, izzadtan megöleli a fekete hengert, más a lábaira csörgőt kötve kitáncolja magából a rossz szellemet, akár gyönyörű hangjával kiénekli torok csakrájából a rekedtséget okozó keserűséget vagy egyszerűen a vasárnapi rántott húsba klopfolja dühét, majd tiszta szívvel családjának tálalja fel azt. Nekem az a levél indította el a neheztelés feloldozás lavinát, amit azóta is hatékonyan használok félelem, sértettség, fájdalom, zavarodottság levezetésére, síkba állítására is.

Úgyhogy köszönöm (te kis köcsög)!