Az idei az évértékelés elmarad. Nem fogok itt spriccelő könnyek között emlékezni, nem fogok horrorterror tizennyolc plusszos agyhalálos stresszelő drámát kirázni a kisujjamból, mert nem fogok.
Hogy mégse üres poszttal zárjam az évet, tetstem beavatkozásait számba veszem, mert ugye a sebek begyógyulnak, (bár a hegek megmaradnak) de ennyi.
1 db császármetszéses szülés, műtét
6 db kemoterápia és a vele járó mellékhatások
Számolatlan szúrás, infúzió, vénagyulladás
1 db dupla mellműtét 5 db vágással, brrrrrrrrrr
1 db szimpla mellműtét 1 db vágással, brr
Ma, az óév utolsó napján felírtuk lapocskákra ki milyen búját baját akarja betüzelni a kályhába. Az én „BETEGSÉG” kártyám, aki kis genyó, alig akart elégni. Már rendesen nagy volt a tűz amikor bedobtam és láttam lelki szemeim előtt elpusztulni végleg ezt a rontást. De a papírka önálló életet kezdett élni. Nem begurult hátra, az égő fahasábok mőgé!? Vártam, hogy kigyulladjon, de nem. Mondom, kipiszkálom, égnie kell a család szeme láttára, nem csak ott sunnyogni a tűztér végében, még a végén megússza. Rendes kis harc következett, de olyannyira, hogy a tűz elaludt a nagy piszkálásban, a BETEGSÉG meg még mindig sértetlen volt. Na te kis szemét papírfecni rajtam nem fogsz ki! Újból begyújtottam és most már nem menekült! Elégett!
Betegség mentes Boldogújévet kívánok mindenkinek kerek e nagy Világon
!