Ez a poszt azért született, mert a kezelésekre kísérgető barátomat nem engedték fel velem az osztályra. Összebalhézott az orvossal. Nem, nem igaz, nem balhézott össze, nem azért nem jöhetett fel, de a lényeg, hogy egyedül maradtam hosszú órákra, amíg folyt a cucc. A hobbim ilyenkor nem kímél hiába üt ki az első szer egy órára, amint magamhoz térek, verem a billentyűzetet.
Karácsonyi bejegyzés született, pedig nem akartam, azt hittem ez a téma sok lesz most nekem (így karácsony tájékán, ugye), elég lesz megélni, nemhogy írjak is róla. De nem lett sok, nem is sírtam. Még a végén kiderül nem is vagyok olyan rosszul lelkileg (így karácsony tájékán, ugye).
Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ha akarnánk tulajdonképp bármit meg tudnánk venni a gyerekeknek Karácsonyra. Na jó, ez úgy kerekebb, hogy nem akarnak pl lovat, mert azt mondjuk tényleg nem tudnánk megvenni, vagy szeretne telefont, amit meg nyilván nem veszünk meg egy hét éves gyereknek. Fő is a fejem rendesen mi az istent (nem istenezünk így karácsony tájékán, ugye) vegyek nekik. Nem fogok ezen összeomlani, néhány ötletünk van.
Szóval nem azért ülök a gép előtt oly sokáig, mert nem fér bele a kiválasztott játék az erre szánt keretbe, hanem mert nem igazán akarok még egy tárgyat rendelni a házba. A Kosárba tesz kattintás előtt pár pillanatra behunyom a szemem, elgondolkodom akkor mit is akarok karácsonyra adni. Nyugi nem leszek szentimentális, de vissza kell térnem a gyökerekhez, mit is kaptam én. És ez nem az a fajta bezzeg az én időmben duma lesz, mert mi is megkaptunk mindent, amit csak szerettünk volna, csak eggyel retrósabb változatban.
Egészen kicsi gyerekkoromból egy-két karácsony emléke van meg pontosan, a többi karácsonyka összemosódik egy hangulattá. Arra például konkrétan emlékszem, amikor unokatestvérem felgyújtotta a karácsonyfát és lángolt (akkor még igazi gyerták is égtek rajta, ő meg kicsit túltolta) én meg szaladtam lavórral vízért oltani. Vagy amikor szánkó volt a fa alatt és nagyon örültünk, főleg amikor elmentünk felavatni a Mátrába, lefele csúszva visítva nevettem, felfelé húzva meg térdig hóba süppedve menetelve nem értettem, mi ebben a jó. A végén apukámmal felborultunk, ő eltörte a karját, és ez most lehet tovább kéne szőni, hogy pontosan átjöjjön, de röviden, nagyon jó volt!
A többi, melyekre konkrétan nem emlékszem, azok a gyerekkori összemosódott karácsonyok adják meg az ünnep igazi értelmét, gyönyörét, csillogását bennt, kinnt. Ülünk a lépcsőn, égnek a gyertyák, sütővassal bodorított loknis hajjal, szépen felöltözve éneklünk bele a karácsonyfába és nagyon izgulunk, hogy milyen ajándék lesz a fa alatt. Bőszen kérjük a felnőtteket had menjünk mi is az éjféli misére, majd 11 körül már lelkiismeret furdalás nélkül gondoljuk meg magunkat hangosan egyetértve, hogy nem való az gyerekeknek én meg magamban hozzáteszem, hogyha vissza kellene adnom minden ajándékot akkor se mennék ki ebben a sötét hidegben, meg a farkas emberek is ugye így karácsony tájékán főleg a templom környékén, és boldog fáradtsággal a szemhéjamon húzom magamra a paplant, közben nézem a rücskös üvegajtón átvilágító karácsonyfa égők színes fényeit.
Na, ez az igazi Karácsony! Én is ezt akarom adni a gyerekeimnek! De ez nem 1 karácsony Kisanyám! Ez sok-sok összemosódott ünnep.
Addig nem bánkódom, amíg csak egy elcseszett ajándék, kutya lopta sült hús vagy teraszra kitett és belelépett beigli miatt emlékeznek majd tizen év távlatából konkrét karácsonyokra, nem pedig durvább dolgok miatt. Attól meg egyenesen boldog leszek, ha a nagymosásba megy az idei karácsonyuk. Egy a szájba egy a fára szaloncukorral megszórt karácsonyfát díszítünk Mariah Carey All I want for Christmas aláfestéssel. Lopakodunk megnézni, meghozta-e Jézuska az ajándékokat, karácsonyi csengő szólít a vacsorához, csillagszórózunk ezerrel, ég a kályhában a tűz, megsiratjuk halottainkat, akik már nem ünnepelnek velünk, de saját sorsunkon csak rövid ideig kesergünk, mert mi még legalább ott ülünk szeretteinkkel és gyertyával a kezünkben kiénekeljük magunkból a fájdalmat, ha nem is bodorított hajjal. Az sem veszi élét a hangulatnak, ha rákiabálok két szent angyal között Mannuskára, hogy ugyan az elhasznált csillgaszórót ne tegye már rá a szőnyegre mert kiégeti a jó ég áldja meg ötödjére mondom. Persze kiégeti. Nem a szőnyeget, hanem a fotelt. Csillogó szemmel. Úgy legyen! Ámen.
Összemosódott, csillogó gyerekszemű karácsonyi ünnepeket!