Kislányom iskolájából minden héten kapunk Hírlevelet mi történik épp testben, lélekben, és mit nem kellene elfelejteni a következő hétre. Az aktuális tudnivalók mellett a Hírlevél alján bemutatkozik egy-egy szülő is, és tök jó, érdekes dolgokat tudhatunk meg egymásról, amellett, hogy DóciLiliSáriMisi anyukája, apukája az adott illető.

Kicsit megszaladt a kezem – már úgy értem „stílusilag”- , de örültek neki és kiment a Hírlevélben, szívesen megosztom veletek is, íme:

Én felnőtt fejjel ismertem meg az Igazit. Úgy értem az Alkotás örömét és a Flow élményét. Addig csak hallottam róluk vagy lelkiismeretesen elolvastam Csíkszentmihályi Mihány könyvét az utóbbiról, hátha beindít valamit, de ez nem így működik.

Nálam a betegség adta meg a löketet. Kezdődött azzal, hogy az elcsépelt foglalkozz magaddal! mondat nagyon érvényessé vált és felismertem, kisgyermekes anyukaként halmokban álló koszos ruhákkal, teli tál mosogatlan edényekkel körülvéve is le lehet, sőt le kell ülni a hobbimnak élni, főleg, ha jön az Ihlet. Mert az egyszer csak a semmiből el kezdett nálunk vendégeskedni, ha őszinte akarok lenni, ajtóstul rontani a házra. Ilyenkor, mint egérnek a sajtra, nekem is vérben forog a szemem, konkrétan az sem érdekel ha az egyik gyerek épp tapossa a szétgurított kölesgolyókat a hosszú szálú szőnyegbe, másik meg aktuális kísérletébe dobálja bele keleti fűszereimet, „adjatak egy laptopot a kezembe majd két óra múlva találkozunk” felkiáltással elvonulok és alámerülök. És tényleg. Megszűnik a tér és az idő, lubickolok a hullámokban, serceg a papír (verem a billentyűzetet).

Persze ehhez kell az igazi Igazi, úgy értem a férjem, aki ebben teljes mértékben támogat, ő maga zárja rám az ajtót, és hozzáteszi „senki nem fog gyámügyest hívni gondatlan anya bejeletése miatt, ha pár órára nem foglalkozom a gyerekeimmel, fürödjek csak kedvemre”.

Ha ő nincs otthon, nem kell aggódni, nem maradnak a gyerekek ellátatlanul, a bejárati ajtón rám rontó Ihlet Asszonyra ránézek csúnyán, morcosan megjegyzem neki „jöhettél volna máskor, most nem érek rá”, és kinyitom neki a dupla ablakot, távozzon ott, menjem máshoz. Nem sértődős, eddig még mindig visszajött.

Két éve ismertem meg Flow-t, és Ihlet-et. Betegségem alatt különböző poklokat jártam meg, volt amelyikben kevésbé, volt amelyikben annál inkább megégettem magam. Sok minden más mellett az alkotás, az írás segített ápolgatni sebeimet.

Így született meg Sebaj Haj! című mesekönyvem is, aminek bemutatására nem azért nem kerül most sor, mert elértem a bemutatkozónak szánt javasolt karakterszámot, hanem mert lehetőséget kaptam, hogy a következő Hírlevélben írjak róla. Köszönöm!

Írásaimat – már amelyik publikus – Édes Szabadság című blogunkon lehet addig is olvasgatni, vagy a szenzációs
podcast-okat hallgatni.

Tóth Kata, 1. Osztályos Manna édesanyja