Évek, komolyan évek óta kéri Mannuska, hogy legyen valami kis állata. Volt egy mellélövésünk egy afrikai törpesünnel, de az a történet oly kerek, hogy majd külön kell beszélni róla. Szóval szeretne valamit szeretgetni, simogatni, pakolgatni, maga módján ellátni.
A virtuális valóságban olyan állatokat ismertem meg a kisállat tartási láz óta, amilyenek a világon nincsenek, annyira abszurdak, de Mannuska bebizonyította volna szívesen, hogy igen is léteznek, sőt Guatemalából azóta meg is érkezett volna szerencsétlen, ha a gyerek tudná a paypal jelszavam.
Hetek, hónapok alatt azonban változás történt nálam is és Attilánál is a nagy ellenkezésben. Nem csak azért mert beadtuk a derekunkat, győzött a gyerek, hanem éreztük mi is egyre érzelgősebben mondjuk az ide a házhoz macska sose kijelentést, gondolatban ölünkben simogatva egy doromboló jószágot. A teraszon, nyilván.
Az hozzá tartozik a sztorihoz, hogy szüleim téli tüzelőnek elkészített farakása közé beköltözött 4 cica, miután kihalt a család utolsó kutya rokona. Mannuska meg úgy játszik velük egész nap, hogy öröm nézni, ha otthon vagyunk látogatóban.
Na, meglett a döntés és meglett a bejelentés, jöhet Kormi városra, a négy közül az egyik. Hétvégén ha megyünk a nagyszülőkhöz, visszafelé már cicagazdaként utazhat haza a kislányom. Sírt örömében.
Ősi állattartó barátnőmet kérdeztem a költöztetés előtt, mégis hogy kell macskát tartani. Fél óráig próbált lebeszélni, de én azon az ellenérven is csak nevettem, hogy pár napon belül két részletben találjuk a macskát, eleje a kutyaházból lóg majd ki, másik meg a teraszon lesz, ugye nem akarok ilyen traumát a gyerekeknek. A meggyőző műsort másik barátom csendben a korlátnak támaszkodva hallgatta végig, majd két mondattal elintézte a szópárbajt. “Lestrapált immunrendszerűeknek nem ajánlják a macskákat, két fajta fertőzést kaphatsz el tőle, ami nem lenne kellemes ebben az állapotban. A Transpottingban Tommy (azt hiszem Tommy) is ebbe halt bele, bedrogozva.”
Engem nem kellett tovább győzködni, én most semmit nem akarok kockáztatni. A heroin biztos kemény cucc, de az én legális gyógyszereim is simán megütik a lécet.
Marad este a közlés. Hogy nem jöhet a cica. Vagyis inkább holnap mondom el, gondoltam.
Mannuska írogatott valamit a kulcsos titkos naplójába, kérte mutassam meg, hogy van a J betű. Kérdeztem mit akar írni, mert két féle J betű is van. “Azt, hogy Szeptember 14 a legjobb nap, mert akkor hozzuk haza Kormit. “
Ültem csendben, nem válaszoltam, ő meg nem várt, leírta magától a hiányzó betűt. Addig jutott el, hogy „szeptember 14 a legjobb nap”, nem bírtam tovább.
Magamhoz hívtam, mindenféle kiakadásra, ugrálásra, eznemigazság-ra felkészültem. Röviden elmondtam, hogy veszélyes lehet rám a cica, nem hozhatjuk el. Nagyon sajnálom.
“Semmi gond, jövőre elhozzuk, amikor meggyógyultál” – mondta csendben és írt tovább: “Anya beteg 🙁 .”
Én sírtam, nem ő.
UI: Igen. Kinyitottam a kulcsos naplóját, hogy megcsináljam ezt a fotót.
UUI: Nem, ha 16 éves lesz, nem nyitom ki.
UUUI: De még csak 6 éves! Könyörgöm!