Az utószóval szeretném kezdeni, mert a teljes képhez hozzátartozik, tudom vannak orvosi műhibák, az orvos is ember, és van hatásköre amiben dönt. Én ezt megszívtam. Van ilyen, sajnos. A Simonton terápia alatt megtanultam mennyire fontos a korábbi sérelmek elengedése. A terápia nekem rengeteget segített, hogy épp ésszel végigcsináljam, amit választottam. Ez a levél a saját gyógyításomra íródott és el nem küldetett.
Ha levelet írnék annak a dokinak, aki nem küldött tovább biopsziás mintavételre, nem írnám meg neki, hogy a k anyját, pedig azt gondolom! Azt írnám neki, hogy fél éve járom a kálváriám a halottországba vezető kút káváján és eddig nem gondoltam őrá semmiféle rossz érzéssel, de úgy látszik eljött az idő. Borzasztó mérges vagyok rá! Megírnám, hogy amikor tévesen megnyugtatott a mellemben talált daganatok ártalmatlanságáról, bedőltem a hangjának és a folyosón lévő okleveleknek, elismeréseknek, amiket a nagytiszteletes atyaúristen professzor úr kapott elmúlt 30 éves munkássága során, így fel sem merült, hogy megkérdőjelezzem amit mond. Azt az elismerőoklevelet, amit tőlem kapna, nem rakná ki. Kb az lenne rajta, hogy Ő az, aki ártalmatlannak nyilvánította a daganatokat a mellemben, amelyek nem voltak azok, de ez csak 9 hónappal később derült ki. Ekkor már 28 hetes terhes voltam, nyirokcsomóimra is átterjedt. A gyerekemet rákosan hortam ki, majd 31 hetesen kivágták belőlem, mert inkább azt választottam, minthogy vele együtt kapjam a kemoterápiát. Gratulálunk!
És ha jönne nekem a hülye megszeppent mosolyával, hogy Kisasszony, nézze a jó oldalát, ha nem így történt volna, nem esett volna teherbe talán soha és nem tartaná kezében azt a drága gyermeket!, akkor eszembe jutna egy tanmese, amit barátomtól, Bakostól kaptam. Pókereztünk. All-in-t nyomtam a turn után (negyedik lap az ötből az asztalon), reménykedve, hogy a riverben (utolsó leosztott lap) lejön egy jó lap, de nem jött le, így veszítettem mindent. Mérgesen, tehetetlenül még meg akartam nézni mi jött volna le az ötödik lap után, de Bakos nem engedte. Azt mondta az a lap már nem játszik, nem létezik, nincs milettvolnaha a pókerben. És miután ez végig futna az agyamban röviden azt mondanám a doktor úrnak, hogy Bazd meg!
Azon még elgondolkodnék az utóiratba betegyem-e, ez nem afféle feloldozásos levél, semmi ilyesmi, csak ezzel részemről befejeztem a mérgelődést iránta. Miattam ne legyen álmatlan éjszakája, nekem se lesz őmiatta. Elengedtem.