Ha egyszer személyesen találkozunk, biztosan megölellek, magamhoz szorítalak és annyit mondok neked: köszönöm! Köszönöm, hogy részese lettél esti szertartásunknak.
Pontosan emlékszem a dátumra. 2014. február 25-én eldöntöttem, hogy a 4 éves kislányomat nem altatom többé. Elég volt. Idegbajt kaptam már attól, ha egy órát kellett simogatnom és duruzsolni a még egyet, még egyet meséket a fülébe.
Amikor szintet léptünk, nem kellett már simogatni, elég volt a szobában maradni míg álomba nem merül. (Ekkor vakultam meg félig az éjszakai fénynél olvasva, várva elaludjon.) Amikor aztán második gyermekemmel gömbölyödött a hasam és egyre többször görcsölt be a lábam ágyánál térdelve, nem akartam tovább ezt csinálni.
2014. február 25-én olyan határozottan mondtam ki, “Itt a vége fuss el véle, édes kicsi csillagom mától egyedül alszol el!”, hogy csak gratulálni tudtam magamnak. Egyértelmű volt mindenkinek, hogy anya ezúttal komolyan gondolta, a kocka el van vetve.
Eljött az este. Elég lassan és viszonylag csendben ment a fürdés, mese, mindenki figyelt, várta most mi lesz. Ekkor jöttem rá, hogy nincs terv. Befelé sétálva a szobácskájába jött az anyai szikra, aludjon el zenére a gyerek!
Előző nyáron, baráti nyaralás alkalmával hallgattunk először téged. Szégyen nem szégyen én csak annyit tudtam rólad, hogy kibontott frissen mosott hosszú hajjal mezítláb énekeled be a színháztermeket. Barátnőm mutatta meg az Altatok CD-det, ami véletlenül bennmaradt az én autómban és míg a Balaton partján kocsikázva próbáltam a délutáni alvást megejteni, észre sem vettem, hogy el sem aludt a gyönygöm, de 43 percig olyan csendben volt, mint születése óta talán még soha. A dalok hallatán engem is folyamatosan rázott a kellemes bizsergés, folyt a könnyem.
Úgyhogy 2014. február 25-én bevittem a kisgépet szobájába, szóljon Palyabea! Bekapcsoltam a zenét. “Jó éjszakát, aludj jól, álmodj szépeket, duermes com los angelitos, nagyon szeretlek” és kimentem a szobájából. Ő meg nem jött utánam, feküdt az ágyában és hallgatott téged.
Kinn ültünk férjemmel csendben a konyhában és vártunk. Nekem izzadt a tenyerem, annyira izgultam. Nyolcszor kérte, hogy menjek be hozzá, de egyszer csak elaludt! Magától! Másnap kétszer kérte, hogy adjak még egy puszit, onnantól meg egyszer sem! Lassan egy éve ez jelenti számára az egyedül elalvást, vagyis nem egyedül, hanem veled. Három dalt a mai napig meghallgatok vele én is saját kedvtelésemre. Nekem ez az esti megnyugvás, agyam leáll, csak a zene a hangod és a sárga hasú cinege áramlik benne.Kedves Palyabea! Köszönjük!