Hol vót hol nem vót, vót egyszer egy asszonka az ura meg a leánygyerekük. Nagy boldogságban éltek nem vágytak semmire, ami nem adatott vóna meg nekik.
Nem, ez nem a mese vége, ez az eleje.
Egyik napon az asszonka arra panaszkodott, hogy bizony nagy kavalkád van az ő hasában, amillyet még sohanem érzett. A leánygyermeke szívéből született őnéki, nem a hasából így nem gyanakodott arra embergyerek okoz ekkora felfordulást a gyomorban. Addig addig bizonygatta, hogy béka költözött beléje, míg az ura elhívta magukhoz a nagy tiszteletben álló doktor urat. Jött is az nagy tiszta ruhában és kiderült, igaz róla a mondás, a házba ő csak úgy lép be, ha előtte a lavórba kihoznak néki forró vizet, amiben szappannal kezet mos, tiszta törülközőben megszárítkozik és ezek után már a kilincshez sem ér hozzá, nyitni kell előtte az ajtókat.
Nagy tudományosan megvizsgálta az asszony hasát és megállapította, hogy bizony baba kuruttyol odabenn, nem béka. Lett nagy öröm, ámélkodás ami közben észre sem vették, hogy a doktor úr tovább vizsgálódik és egyre csak csóválja a fejét, majd csendben megszólal: “A gyereket most én kiveszem a hasból, mert asszony te nagy beteg vagy!” Rövid volt hát az öröm a hír hallatán, hogy embergyerekük lesz. Nem vót mit tenni ott ahogy vótak, megszülesztették a gyereket. Szemlátomást kisebb vót mint ahogy tésasszonyék gyerekeire emlékeztek, de vót annak tíz ujj a két kezén, gondolták csak megél ez is valahogy.
Rítt az asszony keservesen, hogy bizony eltűnt derekáról a domborulat, hiába vígasztalta az ura. A doktor írt fel orvosságot az asszonynak, és mikor az ember kikísérte a nagy tiszteletben álló doktor urat, az asszony csak annyit hallott a verandáról, hogy igyekezzék, váltsa ki az orvosságot, innen már Isten kezébe adja át felesége sorsát. Megfagyott ennek hallatán a rémülettől az asszony lelke és ezentúl ha a nagytisztelendő doktor úr vizitre jött még nyáron is be kellet gyújtani a kiskályhába oly ridegséget hozott a házba.
Szégyen nem szégyen, szegény lelkem nem ismerte Isten urunk törvényeit, azt sem tudta akkor küld-e hamarabb angyalt érte a jóisten ha kerülte a templomot vagy ott volt mise napján.
Hitte is az asszony, hogy beteg meg nem is, mert milyen betegség már az, amikor csak akkor esik ágynak az ember lánya, ha megissza az orvosságot.
Az ura nagy búsan ballagott minden hónapban az orvosságért, mert ő ugye nem hitt holmi csodaszerekben, az a fajta volt, aki tisztáson imádkozott, a természet volt az ő istene. De megvette ő az orvosságokat, hogyne vette vóna, megvette volna az egész patikát patikaárussal együtt ha feleségének ettől látott volna derűt szemében. Mert az asszony szomorkodott eleget, mígnem egyik este lepaktált istennel, ördöggel és a kaszással. Megbeszélte velük, hogy van még néhány dolga kerek e világon, hagyják őtet élni addig míg ezeket el nem végzi. A gyereknek még foga sincs, sokáig meg kell rágni az ételt helyette, a leánynak meg a bocskora sincs készen az iskolára, ki kell még taníttatni, a stafírungról meg nem is szólva, merthogy tisztességgel kell őtet is kiházasítani, ha arra kerül a sor. És az urának se ezt ígérte mikor az év elején megkérte a kezét és az meg bekötötte a fejét.
Boldog volt az asszony mikor aratás, cséplés után jöttek a komaaszzonyok komaurak hozzájuk szép szerével, ilyenkor melegséggel telt meg a házuk annyira, hogy még télen sem kellett napokig begyújtani. Még a karácsonyra tartogatott disznócskát is levágták és hozták a galamb levest, fürj tojásokat minél hamarabb erőre kapjon az asszonyka. Míg öreg édesapja megszállottan rakta el télire a befőttet lányának, édesanyja is egyre többet sepregetett náluk, ha meg sírhatnékja támadt kiment a kertbe, azt mondta ott akadt munka, azt is meg kell valakinek csinálni.
Időről időre egyre többször derült fel az asszonyka arca, de legboldogabb szíve lelke akkor volt, mikor vasárnap a tiszta szobában gyerekeivel és urával négyesben ébredtek fehér dunyhák között, puha vánkossal fejük alatt.
És bár szentül hitt a lelkem a mesékben most úgy érezte kéretlenül ő került bele az egyikbe szereplőként, ami sehogyan sem volt ínyére. Látta nem sok lap van már hátra, de anélkül hogy végigolvasta volna, bezárta a könyvet. Egy újat vett le a polcról és kezdett el, egy üreset, amit ezúttal ő fog teleírni élettel.