A Simonton terápián összeszedtük milyen rosszul rögzült szokásaimtól kell megválnom, ha változtatni szeretnék az életemen. Azokról a rossz szokásokról van szó, amelyek esetleg segíthették a ráksejteket elburjánzani.
(Ez azért kicsit bonyolultabb, most nem megyek bele a terápia részleteibe) Dobogós helyen volt, hogy szeretném elhagyni a Nem tudom és Azt hittem hogy kifejezéseket a szótáramból, ha nekem szögezett kérdésekről, váratlan, kellemetlen szituációkról van szó. Nem az a lényeg, hogy ne mondjam ki ezeket, hanem hogy a gondolkodásmódomon változtassak. Nem okostojás akarok én lenni ezután sem, csak legyek már határozottabb, magabiztosabb, na!
Egy csomószor eszembe jut, Ámerikában alig hallottam azt hogy I don’t know. Emlékszem, mikor valakitől útbaigazítást kértünk egy számára is hót idegen városban (ami később derült ki) max azt mondta, hogy I am not sure.
El is kezdtem gyakorolni, viszonylag jól is megy, de a ló tulsó oldalára sem szeretnék átesni.
Némó kapott egy zenélő majmot! Khm…. (de) annyira szereti, kacag rajta, Attila azt mondta, ezt tuti laboratóriumban kisérletezték ki.
Egyik slot a Majmóca műsorban így hangzik: “Majmóca hív ….. gyertek, játsszunk bújócskát!”
– Mondom, Mi? Mit mond? – kérdezem Mannuskát. Majmóca hív, addig értem.
– Hát, pucsi világ! – erre ő.
(Magamban: Ja, mondom, nyilván azt mondja! és próbálom elfolytani a kacagásom)
Folytatom a kérdezést: És az mit jelent?
– Nem tudom! – válaszolja és szalad is tovább játszani, nem is érdekli hogy az mit jelent: Pucsi világ.
Ennyi. Lehet Nem tudom-ot mondani sőt, rágörcsölni sem kell, ha valamit nem tudunk. Úgy is lehet vidáman énekelni, hogy Majmóca hív, Pucsi világ!