2016 Is A Fucking Bitch avagy Az élet szép

Ez egy évértékelő szerű írás, de nem megyek bele mi történt a mögöttünk álló évben, mert a végén még felfogom, hogy … mi folyik itt Gyöngyösön!?

Megemlítettem Attilának, írtam egy évzáró posztot.

  • Azt a címet adtad neki, hogy 2016 Is A Fucking Bitch? – kérdezte.
  • Hát, én igazából a Az élet szép-re gondoltam.

Egyik nap rajtam van a rózsaszín szemüveg, másik nap rajta.

….

A gimnázium és a szülőfalum között busszal ingáztam. Félig lenézően, félig megvetően hallgattam a velem utazó, közhelyekkel tűzdelt sopánkodással teli asszonyokat. Asszonyok! Nem sokkal lehettek nálam idősebbek, mint ahány éves most vagyok.

A sopánkodást, panaszkodást azóta se szeretem, de a közhelyek új megvilágításba kerültek az életemben. Egyik másik sokat megtapasztalt népi bölcsességgé avanzsálódott és bőszen bólogatva értem meg a szavak értelmét, leginkább súlyát, vagy követem javamat szolgáló tanácsait a gyakorlatban.

Mivel ezt egy rövid 2016-os áttekintőnek szántam nem sorolom fel mindazon mondást, korábban közhelynek tartott félmondatot, melyek totálisan igaznak bizonyultak az elmúlt évünkben tapasztaltak, tanultak alapján.

Azt, hogy az élet szép és hogy annak örülj amid van, nem hagyhatom ki, az abszolút kedvencem azonban, amit egyik kezemmel pofon vágva, másikkal vállon veregetve magam mindenképp szeretnék a jövő évben is zászlómra tűzni a :

Segíts magadon, Isten is megsegít!

B U É K