Bemutatkozunk – “Rájöttem magamat nevelem, nem a gyerekem”

Az intróba (itt jobbra) bekerült kik és mik vagyunk, de post-nak is felteszem, biztos, ami biztos. Magamból indulok ki, valószínű nem venném észre, hogy feltöltődött (végre) a bemutatkozás a honlapra.

 

Több, mint 1 éves az Édes Szabadság, de a bemutatkozó még csak most készült el. Úgy látszik most jött el az ideje. Illetve … most vettük rá magunkat, hogy legyen ilyen is, de legbelül inkább azt szeretnénk, ha szájbarágós bemutatás helyett mindenki megtalálná a számára szóló üzenetet ezekben az írásokban.

Az itt olvasható posztok saját fejlődésünk és gyógyulásunk lenyomatai, ahol ha bárkit megérint egy történet, annak örülünk, de nincs hatásunk afölött, hogy kinél milyen gombot nyomunk meg. Úgyhogy olvassátok “olyan szeretettel és felelősséggel, ahogyan mi készítjük nektek”! (© Somlyó-hegyi kilátó)

Nekünk elsődleges célunk, hogy évek múlva úgy jöhessünk ide vissza nevetni és sírni, hogy az olvasottakat már rég kinőttük. Megtanultuk, megszenvedtük, a szívünkbe tanulságként beemeltük. És persze közben születnek az új mesék, amikre ugyanez igaz … és forog a kerék tovább…

Nagyjából ezek a gondolatok körvonalazódtak, amikor egyik este az őszi Balaton partján beszélgettünk. Ja, mert ketten készítjük a blogot, Kata és Attaboy.

K: Kicsikém, jó lesz, ha Attaboy-nak hívlak a bemutatkozóban?
A: Persze. Azt írod?
K: Aha. Mit szoktak írni ezek a bloggerek magukról?
A: Hogy hány gyerekük van, hány évesek, meg ilyenek.
K: Na, de komolyan, mit szoktak?
A: Az mindegy. Te mit szeretnél beleírni?
K: Mondjuk azt, hogy magunkról szól, én írok többet, mert nagyobb a szám, te meg csak néha írsz ide és azt is angolul. Hogy te vagy a háttérzenekar technikailag, meg te vagy a quality controller, mert néha túllövök a célon, vagy úgy belelovalom magam, hogy nem értené senki, meg, hogy nekem egyfajta terápia az írás. Az már lehet túl okoskodásosnak hangzik, hogy azokat a felismeréseket és felnőtté válásokat írom le, melyeket a saját testi lelki szellemi változásom során éltem, élek meg. Meg a szlogent, hogy “Rájöttem magamat nevelem, nem a gyerekem”. Meg, hogy vannak benne csúnya szavak és ha valakit ez zavar ne olvassa. De ez így lehet sok lesz.
A: Ezek jók. És nem okoskodásos, mert így van. Mi tudjuk a legjobban min megyünk keresztül. Azt hozzáteheted, az se olvassa aki olvasás közben magára ismer és megsértődik, arról amúgy sem tehetünk, nem másról szól, hanem rólunk.
K: Jó. És azt beleírjam, hogy rákos vagyok?
A: Ahogy gondolod Édesem.
K: Úgyis kiderül az írásokból.
A: Ja.
K: Az Édes Szabadság értelméről írjak? Az annyira jó! Olyan jól kitaláltad, benne van minden! Bár nehezen emlékeznek rá az emberek, nem tudom miért. Emlékszel, Bettike az elején valami Jéger Szabadságra emlékezett, másnak meg vagy az eleje, vagy a vége maradt meg, de így együtt, hogy Édes Szabadság csak keveseknek. Pedig olyan édes a Szabadság! ..
K: Na, akkor beleírjam, hogy hány gyerekünk van, vagy az bonyolult?
A: Írd bele, hogy száz. Aztán húzzunk bele!

img_2116