Ha levelet írnék a Therápai hotelnek, azt nem írnám meg, hogy eszem ágában sem volt nekem ott megszállni, mégcsak a honlapjukat sem néztem meg, csakis a cím érdekelt, Pécs, Málics Ottó 1/a, Fenyves sor 1, 246 lépés a kórház, ahol műteni fognak. Jó lesz.
Szóltunk, hogy babával érkezünk, így a szobába be volt készítve a babakád kádtartóval, babaágy babaágyneművel. Tudom, ettől még nem kell hanyatt vágódni, és attól sem, hogy ízlésesen válogatták össze a kárpitot a padlóval, ablakkerettel, voltam én már 4 csillagos és gyerekbarát szállodában is. Igaz, hogy csak a másnapi nagyműtét körül járt az agyam, mégis egyre több részletet képes voltam befogadni a helyből. Például, hogy pont jó keménységű az ágy, pihepuha a paplan, otthonra is szeretnék egy olyan fotelt amilyen a közös helyiségekben van, mert annyira kényelmes és a gyerek meg úgy alszik a friss mecseki erdei levegőn, mint a kisangyal. Csend és béke mindenhol, a hotel körül a természet érintetlen, gyönyörű a környezet. Minden igényes, műküdik, nincs kényelmetlen elegancia, lehet tegeződni(!) és mindenben ott az értelem, kényelem, harmónia.

Aztán ami ennél is több, amitől ez a hotel utánozhatatlan, az emberek, akik ott megfordulnak! Fogalmam sincs ki a tulajdonos, vendég, menedzser, beszállító, orvos (merthogy egy csomó féle rekreációs kezelés is van), ismerős, stb., mert mindenki természetesen, kedvesen, könnyed hangnemben beszél egymással (velünk is!), kérdez, érdeklődik, teszi a dolgát anélkül, hogy abból ügyet csinálna. Komolyan, mintha belecsöppentem volna egy nagycsaládi hétvégébe, csak tudathasadásos lennék és nem emlékeznék, hogy ők mind a rég nem látott jó fej rokonaim. Így nem is kérdés, hogy míg én a kórházban töltök pár napot és Attila lemegy reggelizni, a nagynénik fogják Némót (a 7 hónapos kisbabánkat), kiveszik a babaülésből és kiviszik a recepcióra babázni, vagy szólnak, hagyja kinn nyugodtan a friss levegőn a babakocsiban aludni, majd behozzák, ha felébredt, a nagybácsik meg elnézést kérnek, hogy fúrnak a folyosón, de valamit rendbe kellett tenni, a mosolygós uncsitesó meg gyorsan megjavítja a lefolyót a fürdőszobában míg apa és fia délutáni sziesztázik mellete a szobában.

Megírnám nekik, hogy sok helyen megszálltam már életemben, de sosem volt még ilyen kellemes érzésem egy szálláshelyen. Ez az a hely, ahol mindenben ott van a …. nehéz megfogalmazni, talán a törődés. Tárgyi és lelki értelemben. Ha lenne “Legőszintébb mosoly” kategória a hotelek között legesélyesebbként pályázhatnának rá.

Köszönjük a meghívást a családi hétvégére, jól éreztük magunkat!FullSizeRender

Elküldtem a levelet és fél órán belül jön a válasz, nem is akármilyen. Na, ez az amiről beszéltem.

Kedves Kata!

Nagyon köszönjük a szép szavakat, és szívből örülünk, ha sikerült megkönnyíteni a napjaitokat. Attilának is mondtam, hogy itt mindenki nagyon szurkol nektek és tényleg egy nagy családként drukkolunk, hogy helyre jöjjön minden. Ha már te is ilyen őszintén írtál, engedd meg, hogy mi is személyesebb hangvételben válaszoljunk. Mikor jött a telefon, hogy megint jöttök ment körbe a telefon. Jönnek a Katáék, ugye minden rendben van? Majd műszakváltás után újra telefon, annak aki nem volt épp beosztva. „Jól vannak, megjöttek”. (Sajnos kétszer kellett műteni, másodjára is ott szálltunk meg. A szerk.)

Reggel jött Attila nem tudtam mennyire lehetek tolakodó, de szerettük volna tudni, hogy vagy. Csak egy kérdés: Kata hogy van? Mire ő: Jobban sokkal. Egy kő legördült, de azt már nem hallotta senki, mert elindult a „fúrás-faragás” az emeleten.

Megérkezik a vacsora, viszem fel, kopogok jön a válasz: „Gyere be”. Benyitok, Attila fogja Némót, kezében a tejesüveg, kolléganőmmel besettenkedünk és letesszük a vacsorát. Játékok, gyerekruhák körbe, de láthatóan teljes a harmónia, (magamban emelem kalapom, hogy apaként így helyt áll) majd becsukom az ajtót. Elgondolkodom. Segíthettem volna még valamit? Másnap reggel a kihűlt vacsora fele még ott, óvatosan rákérdezek: melegítsem, elpakoljam? Nem kell, láthatóan ez az utolsó szempont.

Másnap nem jövök, majd mikor újra itt vagyok a szoba újra kitakarítva, új vendéget vár. Írnék, hiszen itt maradtak a cumisüvegek, de se e-mail cím, se telefonszám, gondoltam akkor marad a postai út…de úgy írnék valamit, hogy tudassam….Veletek vagyunk és ki így, ki úgy drukkol vagy éppen imádkozik értetek!

Várunk benneteket vissza, de már úgy, hogy a 246 lépést a Tv torony felé tegyétek és ne a Klinikára!

ui: A leveled bárhol megjelenhet a későbbiekben, akár a blogodon, akár máshol is használd, büszkék vagyunk rá. Sokat jelent nekünk is, egy-egy ilyen levél, ez visz előrébb minket, ez ad erőt, hogy jó amit csinálunk és érdemes, még ha néha mi is elfáradunk.

Szeretettel:

A Hotel Therapia csapata
Molnár Gitta