Világ életemben szerettem utazni. Amint önállóvá váltam pattantam fel a járműre, mentem ide-oda. A buszhoz rohanva a köszönésemet fogadó öregek sokszor halkan megjegyezték, hogy “Ennek is mindegy, csak menjen lába alatt az út!”...
Olvass továbbAzt is mondhatnám, no komment. … … Az OK, hogy ne fogjam vissza az érzéseimet, ami a szívemen a számon legyen, ne temessek magamba semmit, vállaljam fel magam, aminek ki kell jönnie, jöjjön, meg blablabla, de azért a...
Olvass továbbI felt a turmoil within me. Visible and not so much visible signs and facts and figures show that there is still something wrong with me, health-wise. After a gynaecologist-oncologist professor, a gynaecologist associate...
Olvass továbbNincs egy rohadt zoknim! – dünnyögöm reggel a sötét szekrényben az óriás zoknis dobozomban turkálva, amiben minden van, csak épp egy éppkézláb zokni nincs. Neked van? – kérdezem Attilát egyáltalán nem számítva arra, hall is...
Olvass továbbOhh, azok a nők, a barátnők, akik tizen, huszon, harminc(on) éve részesei az életemnek. Akikkel annyi időt töltöttem együtt, hogyha összeadnánk, 7/24-be, évek jönnének ki. Akikkel együtt szaladgáltam idétlen hosszúságra...
Olvass tovább