Ha már kocsit kell venni, nagy bajban vagyok. Kedvesen nézegetem az eladásra szánt autó kormányára rajzolt bizbaszt, sóhajtozok, hogy de szép a másiknak a lámpája, vagy levesz a lábamról a műszerfal kijelzőjének színe. Tudom, nem ezek alapján kell választani és kiadni annyi pénzt egy autóért, ami amúgyis csak arra kell, hogy elvigyen ából bébe – ahogy Zita barátném mondaná. Aztán észbe kapok, hogy összevissza kattingattam, megint elment egy csomó idő és épp egy Németországban lévő, 6M forint feletti Mazda6-osnál van nyitva a használtautoponthu, ami nyilván sok szempont miatt szóba sem jöhet. (A sok szempontból első 4 a pénz.)
Vannak normálisabb igényeim is, például szeretem ha tud cikázni az az autó a városban, erős, kényelmes vezetni, …. őő, azt hiszem ennyi. Dehogy ennyi! A praktikus részét majdnem elfelejtettem, muszáj, hogy elférjenek hátul a gyerekek, meg a sok cucc amikor vonulunk ide-oda.
Nekem alap, hogy kipróbáljam a kocsit mielőtt megveszem, de lehet ez csak az én hóbortom és nulla az autóvásárlási intelligenciám. Több hónapos odázások után rászántuk magunkat és kinéztünk a neten egy szóba jöhető autót, elmentünk az autókereskedésbe kipróbálni. Elég gyorsan kiderült, hogy egy gányláda, de ha már ott voltunk szerettünk volna kipróbálni egy másik számításba jövőt is. Az autókereskedő azonban nem engedte. Hát, ezen jól meglepődtem és most nagyon finom voltam. Sikerült annyira elvennie a kedvem az autóvásárlástól, hogy egy lépést sem tettem tovább ez ügyben, vagyis de, hazamentünk és vártuk, hogy az ölünkbe pottyanjon az igazi.
Éééééés, pár nap múlva megállt a házunk előtt a kocsika. Az új kocsink! (A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy először csak a tulajdonos állt meg a ház előtt egy másik kocsival, de pár órán belül ott volt a mi autónk is, elhozta.) Tudtam én! Csak akarni kell és meglesz! Így működnek a dolgok! Hiszek a mesékben, de ez nem az, ez hót igaz.
Szóval, hogyan vásárolok autót? Megvárom míg Tamás vesz egy újat, eladja a régit én meg azt jól megveszem. Az övét kipróbálás nélkül. Ennyi a titok. Kettőből kettő bejött.
Atyavilág! Tamásnak most egy óriás fehér luxuslexusa van.
Mielőtt fel akartam tölteni ezt a bejegyzést, írtam neki, ha van, küldjön már fotót az autóról, amit megvettünk tőle. Fél percen belül ott voltak a postaládámban. Ezek! Megőrülök! Mondtam már, hogy tőle kell autót venni!?
Tamás, köszi a képeket (is)!
Fotó by ki más, mint Bakator Peti