Nagy királyság van a hétvégén! Rendeltünk pizzát, hosszú mesét nézhet Mannuska és egyefene, egyen a film közben. Fő a rugalmasság! – nyugtatom magam.
Ő ül a konyhában, mi meg szintén nagy királyan élvezzük azt a hosszú hétvégén megadatott 2,5 percet amíg nem kell csinálnunk semmit, ég a tűz a kandallóban, egyik gyerek alszik, mi meg fekszünk egymás mellett a kanapén, jajj de jó!
Miközben Mannuska élete eddigi legnagyobb vagányságát éli, filmezik és pizzázik egyszerre, bekiabál hozzánk: (hangsúlyozom, a konyhából, ahol Montessori elveit vallva, azaz józan parasztit, a gyerek tud magának önteni vizet) Kék láb vagy szürke láb hozzon már nekem vizet! (ennyit lát belőlünk onnan, ahol ül)
Öcccsém! Tudja vajon magáról mennyire vicces?