Ez most egy olyan kreatív anyukás bejegyzés, de hát ilyen is van. Meg olyan is, hogy egyszerűen NINCS KED VEM elmondani ötször, kérni háromszor vagy elkezdeni üzletelni, hogy az alapvető működéshez szükséges dolgokat megcsinálja Mannuska. Például, hogy mosson kezet ha hazérünk, de szappannal, vagy tegye el a pizsamáját, dobja ki a szennyest a szennyestartóba, szemetet a szemetesbe, arról nem is beszélve, hogy menjen el pisilni mielőtt indulunk valahová, vagy igyon (mert szerintem szomjas). Ezeket amúgy is pontosan tudja! Mi a jóistenért kell annyiszor mégis elmondani? Tudom. Mert gyerek.
Egyik nap vásárlásból érkeztünk haza, ami engem mindig kiszipolyoz. Egyszerűen nem akartam végigmenni a simán mondom, kérem, és vitatkozunk mire megcsinálja forgatókönyvön, mert tudtam nincs nekem ehhez most türelmem.
Fogtam egy papírt és elkezdtem rajzolni, némán. Ő meg nézte és már közben jókat nevettünk hogy egyáltalán felismeri-e a teendőit. És felismerte mindet. Kacagva szaladt megcsinálni azokat és mikor készen volt mindennel, jött vissza a lap alján beígért nagy pusziért. Jajj, de jól sikerült, kár hogy mindig nem lehet megcsinálni!